Nem kerül sor egyhamar a nagyváradi vár belső udvara alatt található székesegyház feltárására, amely a magyar királytemetkezések egyik legkiemeltebb helye volt, Szent László és Zsigmond is ide temetkezett.


Képgaléria >>

"Az év elején felmerült  ötletként, hogy a vár rehabilitációja keretében feltárják a belső udvar aszfaltja alatt lévő 11. század végi alapítású székesegyházat, azonban az uniós forrásból megvalósuló beruházás már irányt vett" - mondta el a műemlékem.hu-nak Emődi Tamás, helybéli művészettörténész-építész. A szakemberek azonban nem bánják, hogy a 19. század végén már néhány részletében megtalált, a magyar történelem szempontjából felbecsülhetetlen értékű templom napvilágra hozatala csúszik, hiszen a vélhetőleg benne található uralkodói temetkezések feltárását bűn lenne elkapkodni.

A Nagyboldogasszonynak szentelt székesegyházat még I. (Szent) László alapította, halála után azonban rögtön nem Nagyváradon, hanem Somogyvárott temették el. A templom ugyanis 1095-ben valószínűleg még nem volt teljesen készen, azért a lovagkirály csak 1116-ban kapott itt végső nyughelyet. Az elkövetkező századokban a székesegyházban őrizték kürtjét és csatabárdját, valamint hermáját is (az eredeti ereklyetartó elpusztult, az új a győri püspöki székesegyházban található), a sír pedig zarándokokat vonzó csodatévő hely lett.

A többször megsérült, majd átépített székesegyházban temették el 1131-ben II. István királyt, 1319-ben Beatrix királynét, 1395-ben Mária királynőt és 1437-ben Luxemburgi Zsigmond királyt és német-római császárt is, aki nagy tisztelője volt Szent Lászlónak. Rajtuk kívül váradi székesegyházba és környezetébe temetkezett sok főpap, valamint főnemesi család is.

A középkori templomot pusztította a tatár, majd a török is, két tornya földrengés miatt omlott le, azonban a végső pusztulása Bethlen Gábor uralkodása alatt következett be. A fejedelem átalakíttatta a várat, ő emelte azt az épületkomplexumot, amely öt szöggel, szabálytalan alakban kerítette a belső udvart, s az átépítések során a bontották le a székesegyházat. A 18. században az osztrákok birtokába került a vár, akik Bethlen alaprajzát felhasználva többszintes épületeket emeltek a fejedelmi palota magjára, s ekkor építették a mai vártemplomot is. A nagyváradi vár egészen a 1990-es évek második feléig katonai létesítményként üzemelt, ezért nem került benne sor ásatásokra.

"Csak azért ismerjük viszonylag pontosan az egykori székesegyház elhelyezkedését, mert az 1880-as években egy átépítés során ledőlt egy fal az alapok ásásakor és előkerültek a középkori kövek. Ekkor néhány helyen leástak két-három méter mélységig és feltárták az egykori alapfalakat. A székesegyház legérdekesebb, temetkezési szempontból legértékesebb részei azonban a mai napig háborítatlanul húzódnak a föld alatt" - jelentette ki Emődi Tamás.

Illúzió volna azonban érintetlen sírokat remélni, hiszen a középkorban többször is pusztítottak a templomban, amelynek részeként megrongálhatták a temetkezéseket. A 18. század második felében pedig kútásás során került elő néhány tárgy, köztük egy halotti korona, amely Mária királynő, vagy Zsigmond temetkezésének része lehetett.

A Nagyváradon uniós forrásból megvalósuló várrekonstrukció részeként egyelőre a komplexum külső épületeit újítják fel. A belső várudvarra csak évek múlva kerülhet sor, s a szakemberek azt remélik, hogy ekkor, akár a csatornázási munkák részeként a templom és a hajdani királytemetkezések aprólékos feltárása is lehetségessé válik.

Forrás: Műemlékem.hu

Várépítészet.lap.hu | Történelem.lap.hu